Álmatlanul forgolódom,
Eszembe jutnak a régi emlékeim,
Melyeket veled együtt töltöttem!
Azok a régi hintázások a parkba, séták a sötét utcákon VELED,
Csókod, simogatásod hiányzik most nekem!
Emlékszem azokra a néhol kopott padokra, ahol mindig ültünk,
S a boldogságtól majdnem kicsattantunk!
Nem panaszkodom, én döntöttem most így,
Bár lehet rossz döntést hoztam!
Csak egy kis kalandra vágytam nélküled,
Amit meg is kaptam, de szívem mégsem elégedett!!!
Nem szólok semmit, inkább hallgatok,
De nem tagadom, csak elfogadom,
Hozzád repül minden gondolatom!
Bárcsak lehetne olyan, hogy utolsó csók,
Bárcsak még egyszer átölelnél,
S szemembe néznél, én pedig a tiédbe,
Csak annyit mondanék, nagyokat sohajtva közbe:
Volt egy fiú az életembe kit nem becsültem meg!!
Ezután könnyes lenne mind két szemem,
Kiszabadulnák átölelt karjaidból,
S csak futnék könnyeimet hullajtva!
Öreg koromra mikor majd meghalok, úgy emlegetnek:
Élt egyszer egy lány, ki boldog akart lenni,
De elszurt mindent, s csak egy utolsó csókra vágyott,
De túl makacs és büszke volt, ezért halgatott!
majd így folytatják:
Halgatott, nehogy megint csalódást okozzon,
És fájjon a fiúnak, hisz votl idő, mikor meghalt volna érte!
Most pedig a koporsóba megnyugszik a lány lelke,
De a fiú SZERETETÉT SOHASEM FELEDTE!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tüncigörl 2008.01.17. 18:36:05